Cikk 04.

Sziasztok!

Régóta beszéltem már nektek arról a bizonyos cikkről, amit a kritika- és hozzászólásírásról tervezek írni. Jelentem, elkészült. A napokban ráadásul átléptük a 10.000 oldalmegtekintést és elértük a 40 feliratkozót, és nagyon szépen köszönjük nektek. Amikor év elején elkezdtük az oldalt nem is álmodtunk ilyen számokról, de ha már ennyit elértünk, mi lenne, ha a következő kitűzött cél mondjuk az 50 feliratkozó lenne? ;) 

Elkészült tehát az a bizonyos cikk, amihez a ti segítségeteket is kértem - és ezúton is köszönöm mindenkinek, aki időt szakított a kérdőívre. Sok mindent felhasználtam belőle. Szóval ha érdekel a téma, ne féljetek belevágni! ;)

*

Szóljunk hozzá! Írjunk kritikát!

…avagy a blogspotos olvasóközösség rémes kommentelési szokásai

„Megtanultam, hogy a negatív kritika többet ér minden másnál, mert fejlődünk általa, míg a pozitív hangvételű megjegyzések „csak” melengetik a szívünket, és további írásra ösztönöznek. Az építő kritika rámutat a hiányosságokra, ez pedig minden író hasznára válik.”
/Mayer Emma Laura, mayeremmalaura.blogspot.com/

Aki egész életében egy betűt is írt már, az tudja, hogy kritikát kapni jó. Mit jó, nagyszerű! Elégett olvasók véleményét olvasgatni a világ legfelemelőbb dolga. De mi van a negatív véleménnyel? Az építő kritikával? Árt vagy használ? Nyilván az embernek nem esik jól, ha adott esetben a sárga földig lehordják, de lehet-e fejlődni, csupán pozitív visszajelzésekből? A mai cikkemben erre keresem a választ.

Kezdésnek pár személyes tapasztalattal kezdenék. Amikor én bekerültem a blogspot forgatagába lassan öt évvel ezelőtt elég sok minden máshogy volt még. Most nem térek ki arra, hogy nem a külsőn volt a hangsúly, hanem a belső értékeken, és kis túlzással, de egy bizonyos – elég tág – körön belül mindenki ismert mindenkit, mert ugyebár nem ez a cikk lényege. De akkoriban nem voltak kritikaírásra szakosodott blogok. Ott volt egy nagy közösség, akik általánosságban olvasták egymás blogjait, és írtak egymásnak hozzászólásokat. Nem feltétlen szakszerű, minden hibát kiveséző kritikát, de hosszú, már-már elemző hozzászólások. Leírtuk egymásnak azt, hogy mi volt az, ami nagyon tetszett a fejezetben, mi az, ami kevésbé. Helyesírási hibák láttán azonnal szóltunk, hogy fusd át még egyszer, mert maradt benne hiba. Ha valami tetszett, akkor nem az volt a természetes, hogy odaböfögtük a fejezet alá, hogy „Fasza volt, dobj meg a kövivel”. Persze, a hozzászólás végén megemlítettük, hogy nagyon várjuk a folytatást, de mivel nem eköré épült a komment, nem volt követelés jellege. És bingó, meg is érkeztünk a fő témánkhoz.

A követelőző kommentelők

A világ legrosszabb dolga, amit blogolvasó tehet, hogy a fejezet után lepötyög egy „Köviiit!!”-típusú egysoros, hozzászólásnak aligha nevezhető valamit. Akkor inkább ne írjon semmit, csak nyomjon a tetszikre. Miért? Mert ebből az ég egy adta világon semmi nem derül ki. Az hagyján, hogy hanyagolja a világon létező összes társadalmi normát – mint köszönés, bemutatkozás, illem, helyes nyelvtani formulák használata – de az egész személytelen lesz. Olyan, mintha az illető el sem olvasta volna a fejezetet, csak leírta volna ugyanazt, amit tizenöt másik blogra, ugyanígy. Értem, ez egyfajta tetszésnyilvánítás – Kedves Illetékesek! Kérlek titeket, világosítsatok fel! Az? – De ha már tetszik, akkor mi a bánatért nem lehet leírni két mondatban – tényleg nem feltétlenül kell többen, hogy mi tetszett? A megfogalmazás? A főhősnő cselekedetei? A főhősé? Egy vicces beszólás? A stílus? A hangulat? Annyi mindent lehet írni egy fejezetről!

„Számomra egy kritikában, amit kapok fontos, hogy ne csak annyi legyen benne, "tetszett, várom a folytatást". Az írója fejtse ki, mi tetszett neki, mi nem tetszett, ha talált elírást, szóljon nyugodtan, nem szedem le a fejét. Szeretem az őszinte embereket, ha folyton csak azt írják, ennyire jó meg annyira jó, de csökken az olvasottság, az is jelent valamit, mégpedig szerintem többnyire azt, hogy valaki nem mondta el a véleményét (...)”

Tina (Tina’s Imagination)

Tehát kedves igen széles réteg, akik egyszavas kommenteket írnak, és utána meg vannak sértődve, ha az író nem válaszol rá! Merjétek leírni, mit gondoltok. Lehet az egy momentum, ami megragadt benned olvasás közben. Vagy egy idézet, ami megfogott, ami nagyon tetszett. Írjátok le, amit gondoltok! Igen, azt is, ha valami nem tetszett.

Negatív kritika – átok vagy áldás?

Írója válogatja, hogy mit gondol a negatív kritikáról. Én csupán a személyes, és a szűk baráti köröm véleményét ismertem a témával kapcsolatban, ezért egy közvélemény-kutatás keretein belül megkérdeztem néhány egyéb bloggert is. A kutatás számomra is meglepő eredménnyel zárult. Az írók jelentős százaléka ugyanis kifejezetten szeret negatív kritikát kapni, ők ezt tartják a fejlődés kulcsának.

„Szerintem sokat lehet fejlődni a negatív kritikák segítségével, és érdemes több ember véleményét is kikérni, mert mindenki másra érzékeny, más hibákat vesz észre hamarabb.”
Livi (Fire in my heart)

 A 35 megkérdezettből huszonheten adták azt a választ a Milyen jellegű kritikát, hozzászólást szeretsz kapni? kérdésre, hogy nem számít a pozitív és a negatív tartalom aránya, amennyiben az építő jelleg megtalálható a hozzászólásban vagy kritikában. Ez pedig azt jelenti, hogy a közvélemény-kutatásban részt vett írók közel nyolcvan százaléka igényt tart az olyan jellegű negatív kritikára, amiből tovább lehet fejlődni.

„Egy író pozitív kritikákból nem élhet meg. Kell az, hogy felhívják a hibáinkra a figyelmünket. Persze az is lényeges, hogy ezt hogyan fogalmazták meg, illetve az is, hogy mi milyen régóta írunk, mert a berögződésektől nehéz megválni. De a lényeg az, hogy a negatív kritikát úgy fogalmazzák meg, hogy ha olvasom, akkor ne az legyen az első gondolatom, hogy oké, ha tényleg ilyen rossz az egész, akkor jobb, ha abbahagyom... (…) Kell a negatív kritika, de az építsen, és ne romboljon tovább, mert az ilyennek nincs haszna.”
Catalina Sánchez (Leave the world behind me)

A blogspot íróinak nagy része tehát igenis igényt tart a negatív kritikára is. Az építő jellegű negatív kritikára, természetesen. És itt ez a kulcsmomentum. Nem az olyan negatív kritikára gondolok, hogy „Szar volt, töröld az egészet”, mert ez pont ugyanúgy nem ér semmit, mint a „Köviiit” – az ilyeneket egyébként figyelembe se kell venni. Itt az olyan kritikákról, hozzászólásokról van szó, ami kulturált hangnemben foglalja össze az adott írásban található hibákat. És most nem számít, hogy helyesírási, esztétikai vagy logikai hibáról beszélünk-e, mert a lényeg ugyanaz. Hogy az az átkozott hozzászólás legyen normális hangvételű, hogy ne nézze le az adott blog íróját, hanem egyenrangú félként kezelje.

"Mindenkinek szüksége van negatív kritikára is, hiszen a negatív kritika nélkül képtelenek lennénk tanulni (…) Mindenki, még a legkevesebb írói tehetséggel megáldott blogger is megérdemli, hogy megmagyarázzák neki a negatív kritikát, ez így emberséges. Szerintem az összes írópalántának kapnia kellene őszinte hozzászólást, ami tartalmazza a negatívumokat és a pozitívumokat is, teljesen mindegy milyen arányba, mert ha ez nem történik meg az ember hajlamos megelégedni magával és ezzel együtt meg is áll a fejlődésben. A blogspot és társai egy olyan platform, ahova azért teszi fel az ember a munkáját, mert érdekli mások véleménye, őszinteséget várunk el - én legalábbis -, és bár néha fájdalmas is lehet, ezek által lehet apró lépésekben előre haladni."

Carlie (A book and a mug of tea)

Nem győzöm elégszer hangoztatni, hogy egy negatív kritika is lehet igényes, sőt, kedves. De senkinek sem tesz jót az élet semmilyen területén sem az, hogyha mindig csak jót hall magáról vagy a munkájáról. Mert lehet, hogy az az adott munka valóban jó, de mindig van hova fejlődni, hiszen „Jó pap holtig tanul”. Igen, ez is egy ezerszer lerágott klisé, de tényleg igaz az, hogy a tanulást nem lehet, nem érdemes abbahagyni, mert mindig van feljebb.

Fontos tehát a visszajelzés tartalma, minősége és a hangvétel is. De mi van akkor, ha egyáltalán nincsen visszajelzés? Hogyha még egy „Teccettkövit” sem érkezik a fejezet alá? Szükséges-e rögtön temetni az írást és bezárni az oldalt?

Visszajelzés az, ha nincs visszajelzés?

A válasz egyértelműen nem. Nem szabad negatív visszajelzésként értelmezni az alacsony hozzászólásszámot, mert félrevezető lehet. A közvélemény-kutatásban feltett kérdések között szerepelt az olvasott blogok száma is, illetve azoknak a blogoknak a mennyisége, ahova a kérdőív kitöltője rendszeresen hozzászólást ír. Sajnálatos módon azonban ezek a számok csak a legritkább esetben egyeztek. Ezt eddig is sejtettem, a kérdőív elemzése pedig csak még biztosabbá tett abban, hogy az átlag blogolvasó jóval kevesebb helyre ír hozzászólást, mint ahány blogot ténylegesen olvas. A blogspotos társadalom valójában tehát piszok lusta.

Persze nyilván nem elvárható az, hogy ha valaki olvas, mondjuk tizenöt blogot, akkor heti rendszerességgel írjon mindenhova több száz szavas hozzászólásokat. Nyilván nem ez a cél. De mondjuk az már egy tök jó dolog, hogyha viszonylagos rendszerességgel feltűnik egy-egy oldalon. És – mint azt már említettem – nem az a cél, hogy akkor tökéletes elemző hozzászólásokat – kritikákat – írjon, mert nem kell. Egy blogolvasónak nem az az elsődleges „feladata”, ezért teremttettek meg a kritikaírók. De a mi tetszett/mi nem tetszett témakör egy igenis kimeríthető téma, és egy kétezer szavas fejezetnél (lőjük be ezt alapnak, mert nálam egy fejezet valahol ekörül kezdődik) már igenis lehet olyat találni, ami nagyon-nagyon tetszett. És azt leírni hozzászólásba kettő perc. Kettő, nem több. Na, jó öt, ha lassan gépelsz. És ennél tényleg nem feltétlen kell több egy hozzászólásba, az elején semmiképpen. Aztán idővel úgyis jön magától. Jön magától az, hogy hogyan szólj új olvasóként az íróhoz, jön az, hogy mit írj bele, hogy mit ne írj bele, hogy miért szólj, hogy miért ne szólj. Mert bármilyen fura is, de az ember belerázódik a dologba idővel, rákap az ízére, és nem tud leállni.

Megint másról van szó persze a blogmagazinok, vagy a kritikás, vagy design-blogok esetében. Itt a rendszeres kommentelés nyilván nem elvárás. De ha egy cikk gondolatokat ébreszt benned, kedves Olvasó, akkor ne legyél rest klaviatúrát ragadni. Egyetértesz? Mélységesen sért az, amit a cikkíró le merészelt gépelni? Írd meg neki! Lehetnek eltérő vélemények, éppen ezért gyönyörű szakma a blogolás. Kifejezetten érdekes az, ha értelmesen és kulturáltan lehet vitatkozni valakivel (Vitatkozni, nem veszekedni. Nem keverendő a kettő. Vitatkozás az, amikor érveket sorakoztatunk fel a saját igazunk alátámasztására, vagy a másik igazának cáfolására, a cél a vitapartner meggyőzése. A veszekedés meg ostoba dolgok egymás fejéhez vagdosása.)

A kritikaírás tízparancsolata

A cikk végére a kérdőívet kitöltők válaszai és a saját látásmódom alapján összeszedtem pár dolgot, hogy mik fontosak, vagy miknek kéne fontosnak lennie egy kritikában. És most már szigorúan a kritikákról beszélünk, amit az erre szakosodott oldalak írnak.

„Számít, hogy az adott embernek legyen véleménye, de ne csak a levegőbe beszéljen. Indokolja meg, miért tetszik/nem tetszik neki valami. Vagy legalább azt mondja meg, hogy mi nem tetszik, hiszen annyival, hogy "jó, csak van benne olyan, ami nem tetszik" nem sokra megyek. Tartalmazzon ezen kívül pozitívumot (ha van), negatívumot (ha van), valamint tanácsot.”

Kertész Kinga (Kertész Kinga Kritikák)

1.) Legyen építő jellegű.

• A kritika íróját a segítő szándék vezérelje ne az erőfitogtatás.

2.) Legyen őszinte.

• A kritika kerülje a behízelgést, legyen őszinte, de ne durva. Lehet az ember úgy is őszinte, ha közben emberei hangnemnél marad.

3.) Legyen tartalmas.

• Ne összecsapott fércmű legyen. Szóljon valamiről, legyen egy váza, legyen tagolva.

4.) Legyen helyes, nem „pongyola” megfogalmazású.

• Ha már a kritikában szóba kerül a helyesírás, a megfogalmazás, akkor kicsit visszás hatást kelt, ha maga a kritika, csak össze van dobva, és tele van hibákkal és elgépelésekkel.

5.) Ne legyen szándékosan sértő.

• Ne az legyen a kritikaíró célja, hogy a földbe döngölje az alanyát.

6.) Ne legyen lekezelő.

• A kritikaíró ne tekintse magát felsőbbrendűnek. Illetve fontos, hogy ne is rendelje magát az adott blog írója alá.

7.) Említse meg a hibákat.

• A kritika hívja fel a figyelmet a hibákra, de egyszer bőven elég, nem kell újra meg újra visszatérni rá. Feltételezze, hogy az, aki a kritikát kérte van olyan értelmes, hogy egyszeri elmondásból is ért.

8.) Sorolja fel a pozitívumokat.

• Fontos, hogy a kritika kérője kapjon támogatást. A legkiválóbb blogban is van hiba, és a legpocsékabb blogon is lehet valami pozitívumot találni. Mi, kritikaírók találjuk meg ezeket.

9.) Mellőzze a trágárságot.

• Egy kritika legyen kulturált, lehetőség szerint kerülje a vulgáris kifejezéseket, illetve a szlenget, a rövidítéseket.

10.) Önálló véleményalkotás jellemezze.

• A kritikaíró rendelkezzen objektív látásmóddal, és ne befolyásolja az, hogy esetleg miket olvasott előzetesen az adott bloggal kapcsolatban.

+1.) Szerepeljen az észrevételek, tanácsok leírása.

• Mert kritikát segítő célzattal írunk, fontos hát elmondani, hogy ha valami nem jó, hogyan lehetne azzá tenni.

Először is szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki kitöltötte a kérdőívemet, sokat segítettek srácok! :) Másrészt várom szeretettel az észrevételeiteket a témával és a cikkel kapcsolatban odalent, hozzászólásban!

Dora G.